Joan Puigvert a spanyol álláspontról, érdekekrol tartott eloadást az Európai Unió reformjával és bovítésével kapcsolatban. A nizzai folyamat spanyol értékelése szerint elso alkalommal fordult elő, hogy nem integráló, hanem regresszív, dezintegráló jellegu kérdések kerültek elotérbe. Ez a bovítés "oldalvizén" kiélezodo vita az integráció fellazításához vezethet. Néhány tagország, az ún. "Pentalux" csoport (Németország, Franciaország és a Benelux államok) szerint a "Monnet-módszer" kifulladt. Ez a módszer nem nagy végso célokat tuzött ki, hanem funkcionálisan, rövid távú célkituzéseket, szövetségi konstellációkat alkalmazott, s ez Spanyolország számára alkalmasabb volt.

Spanyolország számára fontos az eros Bizottság, mert az az európai szerzodések védelmezoje. A német-francia érdekek titkársággá akarják degradálni a Bizottságot. Most fontos csaták zajlanak. Erre egy példa a minosített többségi szavazás kiterjesztése. Franciaország, mint soros elnök, Nizzában úgy prezentálta a minosített többségi szavazást, mint általános elvet. Holott az amszterdami kompromisszumban az állt, hogy meg kell vizsgálni az erre való lehetséges áttérést. Tehát, a spanyolok szerint témáról témára kellett volna megszavazni, hol térnek át erre a szavzásra.

Újabb "regresszív jellegu" probléma az ún. megerosített együtmuködés. Ez eredetileg nem volt a kormányközi konferencia témája, de Németország kieroszakolta. Spanyolország abban egyetért, hogy a második (közös kül-, és biztonságpolitika) és harmadik pillérnél (bel-, és igazságügyi együttmuködés) legyen megerosített együttmuködés, de az elso pillérnél (Európai Közösség) ne legyen.

Egy harmadik téma, ami nem volt eredetileg napirenden, az új kormányközi konferencia 2004-ben. Ezen már részt vesznek a jelölt tagállamok, Magyarország is. A legkényesebb kérdés a "kompetenciák katalógusa", vagyis, hogy mi tartozik az Unió, az államok és a régiók hatáskörébe. Mindez redukálja két területen az "acquis communautaire"-t: a strukturális alapok és a Közös Agrárpolitika terén.

A jelenlegi célok nem definiáltak rendesen, ez egy "azonosítatlan politikai tárgy" vagyis egy UFO. Ehhez a politikai UFO-hoz fog Magyarország csatlakozni 2005-ben.

Az előadással kapcsolatban felmerültek kérdések:

Az egyik kérdés az volt, hogy mit tekint Spanyolország regresszívnek a jelenlegi folyamatban - az európai egységet félti inkább vagy Spanyolország perifériára szorulásától tart?
Válaszában az előadó két dolgot említett. Az egyik a Bizottsággal kapcsolatos. Fischer és Chirac nyilatkozata nem erősíti, hanem gyengíti a Bizottságot. A másik az egységes belső piacot érinti két területen. Az első ilyen terület a versenypolitika, ahol az állami támogatások kritériumait fel akarják lazítani. Ez főleg a német tartományoknak jönne jól. A második terület a Közös Agrárpolitika (CAP). Itt vita bontakozott ki arról, hogy a bővítés kapcsán mindenképpen meg kell reformálni és esetleg renacionalizálni. Ez mindenképpen regressziót jelent. Spanyolországnak az az érdeke, hogy az agrárpolitika maradjon közös költségvetési finanszírozás alatt, mint most.

A strukturális alapokat tekintve, a bővítés nyomán csökkenő uniós GDP/fo átlag miatt Spanyolországban hét régió kiesne a támogatásból. Csak Andalúzia, Extremadura és Galícia maradna bent. A közös költségvetésrol szóló vitában Németország azért képviseli olyan hevesen azt az álláspontot, hogy nem fizet tovább, mert a kormánynak nincs meg a közvélemény támogatottsága a bővítéssel kapcsolatban.

* Két további kérdés azt firtatta, hogy mi a helyzet Spanyolország szolidaritásával a tagjelöltek iránt? Az ibériai ország gazdaságilag gyorsan fejlődött az elmúlt években, miért baj az, hogy néhány gazdagabb régió - fokozatosan - kiesik, illetve kevesebb pénzt kap majd, hiszen ez a kis áldozat jelenti a szolidaritást?

Joan Puigvert elismerte, hogy Spanyolország valóban látványosan fejlődött, optimálisan tudta felhasználni a közösségi pénzeket. Szeretnék, hogy annyira fejlettek legyenek, hogy ne legyen szükségük a támogatásokra. De a szerzodéseket be kell tartani. A szolidaritás közösségi alapelv, ez nem sérülhet. A rászoruló régiók támogatásának kritériuma az 1. célnál az EU-átlag 75%-a, a kohéziós alapoknál pedig 90%. A bovüléssel az átlag csökken, s a spanyol fejlettségi szint megugrik, de csak látszólag, statisztikailag. A közösségi szolidaritás elve nekünk magyaroknak is fontos, hiszen, ha mi már tagok lettünk, s késobb pl. Románia csatlakozik, akkor a mi átlagunk is felugrik, de attól nem lesznek a problémáink megoldva.

* Egy következő kérdés a Közös Agrárpolitikára vonatkozott. Miért nem akarja ennek reformját Spanyolország, mikor az nem hatékony és a spanyoloknak is több problémájuk volt vele?
Válaszában az eloadó hangsúlyozta, hogy a CAP igenis sikeres volt, megakadályozta, hogy nagy régiók elnéptelenedjenek. Felhívta a figyelmet arra, hogy ugyan az agrárpolitikára fordítják a közös költségvetés 48%-át, de ez a közös költségvetés csak az Unió GNP-jének 1,27 százaléka. Csalókák tehát az összegek. A spanyol problémák (oliva, bor) a belső reformok ügye, nem a közös agrárpolitika lényegét érintik. Spanyolország mellette van a CAP reformjának, a csalások miatt is, de annak léte nem kérdojelezhető meg.

Mondanivalóját Joan Puigvret azzal zárta, hogy Spanyolországnak egyedül kell megvédenie álláspontját, hiszen nem tartozik az uniós tagországok három prototípusa közül egyikbe sem. Nem 1.nagy, fejlett, 2.kis-közepes, fejlett, illetve 3. kicsi, kevésbé fejlett ország, hanem nagy és közepesen fejlett ország. Az új bővülési hullámból a legtöbb hasznot a német és az osztrák vállalatok fogják húzni.

Joan Puigvert 

(Nuevas Ideas Europeas, spanyol lobbycég)