Drukker az erkélyen

TitleDrukker az erkélyen
Publication TypeFolyóirat cikk / Journal Article
AuthorsHegedűs, István, and Stefka István
Full Text

1988-tól hat évig a Fidesz tagja, az első szabadon választott parlament külügyi bizottságának alelnöke, de az 1994-es választások után csendesen, feltűnés nélkül és önként távozott a pártjából. Hegedűs István azóta aktívan nem politizál, bár az SZDSZ küldötteként az MTI Tulajdonosi Tanácsadó Testületének tagja volt. Ma médiát és politológiát tanít.

Stefka István
-Jellegzetes alakja volt a Fidesznek, ma egy győztes pártnak lehetne a tagja, mégis váltott, igaz, nem pártot. Miért?
- Két okból váltam ki a Fideszből. Egyrészt az a jobbra tolódás, amelynek végkifejleteként 2000-ben a Fidesz kilépett a Liberális Internacionáléból és az európai liberálisoktól átkérte magát az Európai Néppárthoz, illetve önmagát most konzervatív, kereszténydemokrata vonásokkal jellemezhető polgári néppártnak tartja, ez a folyamat már akkor megállíthatatlan volt. Ebben az ideológiai kérdésben 1993-ban a Fidesz elitjéhez tartozók közül jónéhányan kisebbségbe kerültünk. 1994-re ebből a csoportból már többen el is hagyták a Fideszt. Másrészt azért mentem el, mert olyan légkör alakult a párton belül, hogy akik nem akarták elfogadni Orbán Viktor és Kövér László politikai irányváltását, azokat marginalizálták, kiszorították, az SZDSZ ügynökeinek és árulónak tekintették.
- Ezek szerint liberális volt és ma is annak vallja magát.
- Igen.
- Ön azt jósolta 1994 júliusában a Kurírban, hogy a Fidesz előbb-utóbb felmorzsolódik a jobbratolódása miatt és az önkormányzati választások még nagyobb kudarccal végződnek.
- A Kurírban? Nem emlékszem erre a véleményemre, bár az biztos, hogy utolsó kongresszusi beszédemben a súlyos választási vereség, a hét százalékos listás eredmény alapján úgy fogalmaztam: a Fidesz a fennmaradásáért kűzd. Inkább az jut eszembe, hogy néhány szabaddemokrata barátommal ellentétben 1994-ben úgy gondoltam, Orbán Viktor előbb vagy utóbb az ország miniszterelnöke lesz. Ráadásul, miután az SZDSZ koalíciót kötött az MSZP-vel, a fideszes vezetőknek tágabb tere nyílt a manőverezéshez. Elvileg visszatérhettek volna a liberális centrista irányvonalhoz is, de már világos volt, hogy erre nem hajlandóak többé.
- A polgári irányba való eltolódást talán mégis helyesen vitte végbe a Fidesz. A magát liberálisnak valló SZDSZ jelenleg három-négy százalékot ér el a népszerűségi listán. Nem lehet, hogy az ilyenfajta liberalizmusnak nincs táptalaja Magyarországon?
- Szerintem van. De először a Fidesznél maradva: független attól, hogy nem vagyok konzervatív, s nem is vállaltam a jobboldali politizálást, Orbánék ideológiai fordulatának ára azóta is az az értelmiségi körökben állandóan felvetett morális probléma, hogy lehet-e valaki meggyőződéses kereszténydemokrata, konzervatív, aki néhány évvel ezelőtt meglehetősen radikálisan liberális és MDF-ellenes nézeteket képviselt.
- Fiatalok voltak. Churchill volt a liberális párt tagja is, mégis a legnagyobb angol konzervatív politikus lett.
- Orbánék fordulatának nincs köze az életkorukhoz. Meg nem is az a baj, ha valaki más párthoz csatlakozik - a régi fideszesek nem is váltottak pártot. Viszont sokáig teljesen tagadva az ideológiai és identitásbeli átalakulást, a hivatalos Fidesz-történet ma is a folyamatosságot hangoztatja. Eközben a liberális eszméket, mindenekelőtt az emberi jogokat ma már úgy fogják föl, mint amelyeket álszent módon hajtogatnak a nyugatiak. Közben egy olyan megfegyelmezett pártot hoztak létre, amelynek vezetési elveivel átmeneti sikereket lehetett elérni - persze ebben segít a közepes színvonalú politikai mezőny.
- A Fidesz mégiscsak sikeres.
- Ez a siker rövidtávú és korlátozott értelmezése. Akkor sikeres volt Horn Gyula 94-ben, sikeres volt Antall József 1990-ben, Margeret Thatcher pedig sikeres volt tizenkét éven keresztül - mégsem valószínű, hogy a magyar, illetve brit polgárok közül sokan őriznek kellemes emlékeket róluk
- Ez a fejtegetés akadémikus, mert önmagában, ha egy párt vagy koalíció négy évig tudja kormányozni az országot, az már eredmény.
- A történelem és az utókor - amely persze megosztott - mégis szereti az alaposabb, ha tetszik, intellektuális elemzést. Annak az értékelése például nem kerülhető el, hogy mi történt az országban négy év alatt.
- Dehát ön ezt liberális szemmel nézi és fáj önnek, hogy volt pártja már nem az a párt. Beszéljünk az SZDSZ-ről.
- Véleményem szerint nagyon nagy hiba volt, hogy az SZDSZ belépett a koalícióba 1994-ben - ezt akkor is így gondoltam. Ezért nem lettem SZDSZ-tag. Egyébként a legfőbb kritikám nem arról szólt, hogy összeálltak az egykori kommunistákkal - bár a közös kormányzás fontos problémákat vetett fel a Kádár-rendszer megítélésének, a múlt feltárásának szempontjából -, hanem azt éreztem igazi bajnak, hogy az MSZP egyedül is abszolút többséget szerzett. Ez a helyzet előrevetítette azt a veszélyt, hogy az SZDSZ kis koalíciós partnerként nem lesz képes komoly erőként fellépni és elveszítheti liberális arculatát. 1998-ban aztán a párt korábbi szavazóbázisának jelentős része éppen ezért hagyta el a szabaddemokratákat.
Visszatérve korábbi kérdésére: ha a Fidesz nem döntött volna úgy, hogy végleg elmegy jobbra, az SZDSZ pedig nem lépett volna be a koalícióba, akkor elképzelhető, hogy ma is lenne meghatározó liberális harmadik erő - mint Lengyelországban vagy az Európai Parlamentben.
- De nem ez történt. Sőt, az SZDSZ nem tudott megújulni, Demszky Gábor lemondásával kudarcba fulladt a baloldaltól való elszakadási törekvés.
-Nem sikerült kitörni az 1998-as vesztes szerepből. Abban reménykedtem, de tévedtem, hogy az SZDSZ ellenzéki pártként úgy tud politizálni, mint 93-94 körül, amikor 8-10 százalékról feljött tizenkilencre. Ehhez azonnal, 1998-ban nyíltan értékelni kellett volna a koalíciós időszak kudarcának okait és visszatalálni a liberális politizáláshoz. Meg is próbálták, de nem elég egyértelműen. Magyar Bálint, mint a Horn-kormány minisztere, nem is volt ehhez ideális vezető, amit talán maga is tudott, csakhogy akkor Demszky nem vállalta a pártelnökséget. Két és fél év elveszett. A liberálisok belülről is szétverték magukat azzal, hogy olyan típusú vitákat folytattak maguk között, amelyek a kívülállók számára követhetetlenek és értelmezhetetlenek voltak.
- A liberalizmus és a nemzeti nem idegen egymástól, az SZDSZ-ből mégis hiányzik a nemzetben való gondolkodás. Nem ez lehet sikertelenségének oka?
- Az SZDSZ két választáson igen jól szerepelt, de a probléma szerintem is létezik. Elsősorban azért, mert a szabad demokratákat a konzervatív politikai erők, néha a szocialista párt balszárnyával közösen, nemzetietlennek nevezett pozícióba szorították, aminek a veszélyességét az SZDSZ vezetői nem érzékelték. Sőt, az 1990-es évek elején átengedték a nemzet történelmének számos eseményét - még 1956-ot is - a magyarkodó konzervatív tábornak.
- Mi lesz, ha az SZDSZ ismét az MSZP hálójába kerül?
- Ebben a kérdésben Demszky Gábor önállósodási kísérletével értettem egyet. Úgy tűnik, a diktátorság vádja igaztalan volt és éppen az ellenkezője történt: fél év alatt nem sikerült hatékony, gyors döntésű párttá átalakítania az SZDSZ-t. Most abban bízom, hogy a régi-új vezetés, Kuncze Gábor és a többiek átveszik a Demszky-féle retorikának azokat a részeit, amelyek elengedhetetlenek az SZDSZ önálló politizálásához. Csak az MSZP-vel való szövetség hangsúlyozásával - amit, úgy tűnik, Kuncze sem akar - az SZDSZ valóban eltűnne a politikai életből. Ekkor az ellenzéki választók még nagyobb többsége szavazna inkább az esélyesebb MSZP-re már az első fordulóban.
- Ha aktívan nem is politizál, politológusként azért láthatólag formában maradt.
- Többnyire ugyanígy politizálgatok másokkal. Komolyabban az utóbbi időben főleg az Európai Unió, a média és a magyar közgondolkodás témájával foglalkoztam. Főállásom nincs, több helyen tanítok, így évek óta a székesfehérvári Kodolányi János Főiskolán Média és politika címmel tartok kurzust, illetve a magyar és a nyugat-európai politikai pártokról beszélek. Angolul is tanítok egy üzleti főiskolán európai politikai kérdésekről. Elnöke vagyok egy új civil szervezetnek, a Magyarországi Európa Társaságnak. 1997-től mostanáig az SZDSZ egyik képviselője voltam a Magyar Távirati Iroda Tulajdonosi Tanácsadó Testületében.
- Az SZDSZ tagja?
- Nem léptem be a pártba, de az SZDSZ kongresszusain az utóbbi időben meghívottként ott ültem az erkélyen és onnan drukkoltam, hogy legyen erős liberális párt Magyarországon.
- Óhajt még egyszer politikus lenni?
- Bármit csinálok, az mindig összefügg a politikával. Eleve olyan értelmiségi családban születtem, ahol folyton politizáltunk. Apám 1956 után börtönben ült.
- Édesapja a Történelmi Igazságtétel Bizottságának volt az egyik alapítója és a titkára.
- Igen. A családi indittatás mellett a hetvenes évek végétől a demokratikus ellenzék rendezvényeire is jártam. A politizálást nem könnyű abbahagyni. Ha egyszer megint pártpolitikus leszek, akkor a mai politikai skálát tekintve csak liberális pártban tudom elképzelni a helyemet.