Az ismeretlentől való félelem feléleszti a nemzeti érdekeket

TitleAz ismeretlentől való félelem feléleszti a nemzeti érdekeket
Publication TypeFolyóirat cikk / Journal Article
AuthorsHegedűs, István, and Miklos Zsaklin
Full Text

Magyarország európai uniós csatlakozási tárgyalásai lassan lezárulnak. Mit emelne ki e folyamat főbb jellemzőjeként?
Elsők között fogalmazódik meg országunknak az egységesülő Európán belül betöltött jövőbeni szerepével kapcsolatos összetett kérdésköre. Bízom abban, hogy ezen a területen nem lesznek alkalmazkodási nehézségeink. Természetesen nem lesz könnyű helyzetünk. Az alapvető félelmeim mindenekelőtt a jelenlegi magyar politikai légkörrel függenek össze. A csatlakozásunknak elkötelezett híve vagyok. A tizenötök liberális gondolkodásának köszönhetően Európa szövetségesünk, és nem ellenfelünk. Nálunk a tolerancia elterjedése, az emberi jogok erősítése, valamint a multikulturalizmus meghonosodása szükséges. E téren már tettünk bizonyos lépéseket. Ne feledkezzünk meg a 2002 októberében Kertész Imrének ítélt irodalmi Nobel-díj példájáról, amely lehetőséget teremt kapcsolataink további erősítésére, történelmünk megismertetésére.
Az imént a magyar politikai közhangulatot érintő félelmeire utalt. Milyen értelemben beszélhetünk a 2002-es áprilisi parlamenti választások óta a politikai erőviszonyok átalakulásáról?
Magyarországon a politikai pártok közül egyedül a Magyar Igazság és Élet Pártja - a MIÉP szélsőjobboldali párt - nevezhető hivatalosan Európa-ellenesnek. Ez a párt a 2002-es választásokon kiszorult a Parlamentből. Ugyanakkor a választásokat megelőzően kormányzó Fidesz - Magyar Polgári Párt sem leplezte soha euroszkepticizmusát, amikor választói táborát a nemzeti érdekek megőrzése és érvényesítése előtérbe helyezésén keresztül mobilizálta. A Magyar Szocialista Párt az áprilisi választási győzelmét követően a Szabad Demokraták Szövetségével alakított koalíciós kormányt. Bár az utóbbi két politikai formáció megközelítése továbbra is pragmatikus, az európai integrációs elkötelezettségünk már nem vonható kétségbe.
Hogyan viszonyul a magyar közvélemény az európai integrációs kérdésekhez?
A magyar elit egyáltalán nem vesz részt a bővítéssel kapcsolatos vitában. Az értelmiség, legalábbis egyelőre, sajnálatos módon még nem értette meg, hogy országunk integrációja mit is jelent valójában a jövőnket illetően. És miről vitázunk ehelyett? A mezőgazdaságunk modernizációját érintő költségvetésről, vagy a földkérdésről… E kérdésekben, ahol a nemzeti érdekek előtérbe kerülnek, a viták akár hisztérikussá is válnak. Ez azért érthetetlen mert más kelet-közép-európai országokéval ellentétben - és gondolok itt elsősorban Lengyelországra - az agrárágazatunk a társadalom mindössze 6%-át foglalkoztatja. E kérdés tekintetében, ahogy már azt imént említettem, a kormány magatartása túlzottan pragmatikus. Azt gondolom, hogy valójában az ismeretlentől való félelemnek köszönhetően a magyarok kézzelfogható, konkrét dolgokhoz ragaszkodnak, ezáltal felélesztve akár a nemzeti érdekeket is.
Milyen szerephez jut ebben a folyamatban a magyar média?
A média leginkább a kormányzati álláspontokkal azonosul, így általában véve azokra a kérdésekre összpontosít, amelyek az integrációs tárgyalások folyamán vita tárgyát képezik, megalapozva ekképpen a közvéleménynek a témával kapcsolatos alapvető félelmeit és ismeretbeli hiányosságait