Törés a magyar közösségen belül

CímTörés a magyar közösségen belül
Közlemény típusaOnline cikk / Web Article
SzerzőkAndreescu, Gabriel, and Fall Sándor
Teljes szöveg

A magyar közösségek évről-évre koszorúzással emlékeznek az 1848-as forradalom hőseire. Március 15. minden magyar nemzeti ünnepe. Évről-évre a Hargita, Kovászna, Maros, Kolozs, Szatmár vagy Szilágy megyei magyarok közösségi egységüket is bizonyították ezzel az ünneppel.

A közösségen belüli természetes vagy önkényes nézeteltérések soha nem kérdőjelezték meg alapvető egységességüket. Idén március 15-én, 1990 óta első ízben oszlott meg jelképesen a magyar kisebbség. Egymástól függetlenül, külön koszorúztak az RMDSZ, illetve a Magyar Polgári Szövetség és a Székely Nemzeti Tanács képviselői. Ez pedig törést jelent.

a jelenlegi nézeteltérések és mi a tétjük? Akárcsak bármelyik más közösség, a magyarok is különböznek egymástól: vannak konzervatívak és liberálisok, modernek és posztmodernek, szegények és gazdagok, vallásosak és agnosztikusok. Amikor a közösségen belüli divergenciákról beszélünk, a politikai konfrontációra gondolunk.

A román közvéleményben Markó Béla és Tőkés László személyesítik meg ezt a konfrontációt. Ma inkább, mint bármikor, Tőkést indokoltan vagy indokolatlanula Székely Nemzeti Tanáccsal és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal társítják. Általában az etnikai alapú területi autonómiával, konkrétan a Székelyföld autonómiájával.

Vajon ez olyan elem, amely megkülönbözteti Tőkést és másokat  Toró T. Tibort, Szilágyi Zsoltot, Csapó Józsefet, Török Sándort stb. – az RMDSZ-től és Markó Bélától? Vajon az utóbbiak megelégednek Románia alkotmányával, amely a közigazgatási autonómiának csak gyenge formáit teszi lehetővé?

Az opciók síkján a mérsékeltek és a radikálisok minél szélesebbkörű autonómiát kívánnak. A magyarok minél nagyobb függetlenséget szeretnének közösségük adminisztrációjában. Minden magyar program és törvénytervezet a közösség alapvető óhajának állítja be az etnikai alapú területi autonómiát.

Tíz olyan kezdeményezés ismeretes, amelyet magyar szakértők dolgoztak ki a különleges jogállású régiók” létrehozására. Mind olyan régiókat képzelnek el, amelyeknek lakói a kormányokhoz és parlamentekhez hasonló, helyi kérdésekben döntési hatalommal rendelkező kis struktúrákat hozhatnak létre.

<Íme, ezért nem az opciók mérsékeltsége vagy radikalizmusa kapcsán különbség az, aminek mentén elkülönül egymástól a mérsékelt és a radikális vonal. A szeparáció elsősorban a közösségi eszme hirdetésének politikai vonalával kapcsolatos. A RMDSZ mintegy tizennégy éve változatlan vezetése a kis lépések politikáját követte. Tőkés László és a hozzá közel álló politikai platformok elutasították ezt.

A radikálisok megállnak a tiltakozás eszközeinél, ha az általuk jogosnak tartott kéréseik elutasításra találnak. Készek felégetni minden hidat, anélkül, hogy figyelembe vennék a negatív következményeket. Hogy a magyaroknak el kell viselniük a román pártok megtorló& lépéseit? Annál jobb, a kialakuló válság még nagyobb legitimitást biztosít harcuknak.

Az 1990 utáni romániai magyar politikai történetében a Domokos Géza, majd a Markó Béla mérsékelt vonala érvényesült. Az RMDSZ kezdetben hajlandó volt együttműködni a Nemzeti Megmentési Fronttal. A Front vezetőitől kapott ütések után a Szövetség a politikai ellenzékiség mellett döntött, és a Demokratikus Konvenció tagja, 1996-ban pedig a kormánykoalíció része lett.

 Az RMDSZ nemrég aratta le ennek a politikának a gyümölcseit. Törvényhozási előrelépések történtek a kisebbségi jogok terén. A felmérések szerint 1996 és 2000 között javultak az etnikumközi kapcsolatok. Évről-évre láthatók voltak a konkrét eredmények. Az RMDSZ soha nem kapott meg mindent, amit kért, még azt sem, amit ígértek neki. A gyanú soha nem szűnt meg teljes mértékben a magyarokkal fennálló viszonyban. Mégis, a Konvenció kormányzása idején a román-magyar megbékélés állandó jelszóvá vált.

2000 után az egymást követő paktumok-megállapodások is &#8211; botránnyal vagy anélkül &#8211; hozzátettek valamit a sikerekhez. A legutóbbi, az aradi Szabadság-szobor felállításának megtagadásával kapcsolatos nagy feszültségnek néhány hónappal korábban lehettünk tanúi. Az elkövetkezőkben ez az akadály is megszűnik.

(Röviddel a PSD-RMDSZ együttműködési megállapodás aláírása után a Kulturális Minisztérium költségvetését kiegészítették 190 milliárd lejjel, amiből két aradi szoborcsoport felállítását finanszírozzák, az egyik a Nagy Egyesülésnek állít emléket. Világos, hogy ez a két emlékmű az &#8222;ára&#8221; a Szabadság-szobor Tűzoltó-téri elhelyezésének).

 Ha az RMDSZ politikája sikeres volt, akkor miért veszít ilyen mértékben hitelességéből saját közösségén belül, és miért csak most? Hiszen a radikálisok folyamatosan tiltakoztak a mérsékeltek politikája ellen. Semmi nem állítja jobban egymással szembe a két politikai magatartást, mint az 1999 táján történtek, amikor Románia a NATO-tagságért és az európai integrációért harcolt.

Tokay Györgyöt, a nemzeti kisebbségvédelmi főosztályt vezető minisztert egyik fővárosból a másikba hordozták, hogy bizonyítsa a román-magyar megbékélési modell értékét. Tőkés László éppen abban az időszakban kezdett a romániai etnikai tisztogatásról beszélni. E magatartás következtében elismertsége sokat csökkent a románság szemében, de  mint az RMDSZ kongresszusa is mutatta Tőkés saját közösségén belül is veszített. <

Íme, ezért nem kell a jelenlegi törést úgy értelmezni, hogy megváltozott a magyarok viszonyulásmódja az RMDSZ politikai alapelveivel kapcsolatban. Mindez nem más, mint szembehelyezkedés azzal, ahogyan a szövetség vezetői jelenleg saját közösségüket kezelik. Egyre többen vannak és egyre motiváltabbak azok, akik az RMDSZ belső demokráciájának eltűnését sérelmezik.

 Ennek a politikának a tetőfoka természetesen az, hogy a legutóbbi választási javaslat kizárja a választási folyamatból a többi magyar szervezet mindegyikét. A drákói követelményeknek az RMDSZ kivételével senki más nem képes megfelelni. Ez a magyarázata annak, hogy Kézdivásárhelyen és más városokban március 15-ét 2004-ben két közösség ünnepelte. Azok a jelszavak domináltak, amelyek Székelyföld újra autonómmá válását követelik.